Kohn elmegy a hitelezőjéhez és azt mondja neki:
- Nem tudom megadni a tartozásomat. Kérlek, adj nekem még kilencven nap haladékot!
- Ajvé...
- Miért? Hát olyan sok az a kilencven nap?

- Nem, az nem sok. Hanem a kilencven álmatlan éjszaka!

Kohn bácsi minden ebédidőben bezárja boltját, a szelet kenyerével és a heringkonzervjével átballag a szemközti étterem mellé. Leül a konyha mellé, előveszi az ebédjét, és a finom kiáramló ételszagot szagolgatva elfogyasztja egyhangú ebédjét.
Feltűnik ez az étterem vezetőjének, aki bírósághoz fordul, pénzt követelve.
- Ez az ember minden nap a mi éttermünk ételeinek illatát fogyasztja - kezdi a vádaskodást a menedzser. - Ezzel komoly élvezeti értékhez jut, amiért fizetnie kell nekünk!
A bíró a vádlotthoz fordul:
- Mit tud erre felhozni?
Kohn bácsi nem szól semmit, csak előhúz a zsebéből egy halom aprópénzt, és a menedzser elé tartja.
- Maga meg mit csinál? - kérdi a bíró csodálkozva.
- Bíró úr, kiegyenlítem a tartozásom. A felperes is szagolgathatja egy ideig a pénzemet...

Kohn elhatározza, hogy öngyilkos lesz, nem várja be, amíg a németek elhurcolják. Mivel fegyvere nincs, így az öngyilkosság sajátos formáját választja. Odalopódzik egy marcona SS tiszt mögé az utcán és erőteljesen fenéken billenti. Az SS tiszt hátrafordul, s döbbenten mered a sárga csillagos, csenevész kis öregemberre:
- Úristen...Partraszálltak?

Kohn tanácsot szeretne kérni, és felhívja a rabbit. A rabbi a saját lakásán ad találkozót. Kohn kérdez:
- És hogyan jutok be?
- Dohány utca 12. Felszállsz a 323.-as buszra, a 2. megállónál leszállsz. Egy nagy, többemeletes villa, balra a buszmegállótól. Az ajtóban megállsz, a kapucsengőn beütöd az 52-es kódot a jobb könyököddel, aztán a 3-as gombot a bal könyököddel. Bejössz, és a liftben benyomod a bal könyököddel a 4-es gombot, aztán már itt is vagy.
- Jó, jó, de miért kell, hogy a könyökömmel nyomjam meg a gombokat? Miért nem jó, hogyha az ujjaimmal nyomom meg őket?
- Kohn, Kohn, tanácsot szeretnél nem? Csak nem jössz üres kézzel!